•  Mártin Csilla


    Úgy gondolom, hogy minden ember, aki megtért, az átélte mindazt, amit Jézus a szántóföldről és a kincsről szóló példázatában mondott. Azzal, hogy találkoztunk Istennel olyan kincset találtunk, amiért mindent érdemes odaadni, elhagyni.
    - beszélgetés Mártin Csillával
     

    Hogy ismerted meg Istent?

    A szüleim reformátusok voltak, én is konfirmáltam hetedikes koromban. Nem voltunk egy vallásos család. Karácsonykor jártunk templomba. Foglalkoztatott már akkor is Jézus személye, de csak egy ártatlan embert láttam benne, akit megfeszítettek. Nem értettem, hogy miért vannak úgy oda ettől az emberek... Az evolúcióban jobban hittem, mint a teremtésben, ú.h. 16 éves koromra deklaráltan ateista lettem. Aztán, ahogy talán minden kamasz, elkezdtem keresni az élet értelmét. Nem sok sikerrel.

    Érettségi után Kolozsvárra mentem egyetemre. Bentlakásban laktam, ahol egészen véletlenül két keresztény szobatársam lett. Sokat beszélgettem velük Istenről, főleg azután, hogy meghallgattam egy előadást a keleti és nyugati világnézetekről illetve vallásokról. Elkezdett érdekelni Isten, és kissé bosszantott a szobatársaim számomra furcsa, de hiteles ragaszkodása Istenhez.

    Aztán elhívtak egy ifjúsági összejövetelre Marosvásárhelyre. Fórum jellegű volt. A fiatalok az őket érdeklő kérdéseket tették fel, és a prédikátor ezekre válaszolt. Ahogy beszélt, úgy éreztem, hogy szólt hozzám Isten. Olyan volt, mint amikor az ember tükörbe néz, és meglátja, hogy valami nem stimmel. Úgy éreztem, hogy annak megfelelően kell korrigálnom az életem, amit hallottam. Akkor 20 éves voltam.

    Ezután elkezdtem olvasni a Bibliát és felvenni a keresztény szobatársaimtól eltanult szokásokat. De ettől nem lettem jobb ember, sem boldogabb. Aztán elkezdtem istentiszteletre járni. S egy nap úgy éreztem, hogy meg kell térnem, hogy az életem függ ettől. Elmondtam a megtérő imát. Miközben csorogtak a könnyeim, két gondolat járt a fejemben: az egyik az, hogy (1.)"valami végérvényesen megváltozott", a másik meg az, hogy (2.)"micsoda balhé lesz ebből". Mindkettő bejött.

    1.Megváltoztam. Jézus már nem csak egy rég meghalt ártatlan ember volt számomra, hanem egy élő személy, akiben elkezdtem bízni. A Biblia már nem mese volt a számomra, hanem Isten beszéde, amit elhittem és tudtam, hogy igazság. Tudtam, hogy "átmentem a halálból az életbe".

    2.A családom és a hozzám közel álló emberek első reakciója a megtérésemre nem a felhőtlen öröm volt. Ez sok szomorúságot okozott, de én tudtam, hogy jól döntöttem. Igazából érthetetlen is volt számomra, hogy miért váltott ki az én személyesen engem érintő döntésem ilyen indulatokat.

    13 éve vagyok kersztény, és egy percre sem bántam meg, hogy akkor Isten mellett döntöttem.

    Úgy tűnik, hogy neked fontos a gyülekezet és az, hogy Istent szolgáld. Azt látni, hogy nemcsak vasárnap vagy ott a gyülekezetben valamelyik székben megbújva. Szinte minden tevékenységben forgolódsz, amely a gyülekezettel kapcsolatos. Miért teszed?

    Amikor megtértem és elkezdtem gyülekezetbe járni, nagyon jól megvoltam anélkül, hogy akár egy széket is arrébb tettem volna. Élveztem az igehirdetéseket, a dicséretet, leginkább magammal foglalkoztam. Aztán fokozatosan el kezdtem keresni, hogy mi az, amit tehetnék a gyülekezetben. Soha nem voltak olyan álmaim, hogy misszionárius leszek majd Afrikában vagy Kínában. Azóta igyekszem lelkiismeretesen megtenni azt, amivel megbíznak. A Bibliában sok szó esik a szolgálatról, úgyhogy ez is mindig bíztatott.

    Mi az, amit értéknek, kincsnek tartasz, amiért érdemes eladni akár egy szántóföldet, amitől értékesek, súlyosak lehetnek az évek (akár hétköznapi dolgok)?

    Úgy gondolom, hogy minden ember, aki megtért, az átélte mindazt, amit Jézus a szántóföldről és a kincsről szóló példázatában mondott. Azzal, hogy találkoztunk Istennel olyan kincset találtunk, amiért mindent érdemes odaadni, elhagyni. Ez az első és legfontosabb érték. Istennel való közösség.

    És minden másnak is csak akkor van értéke, ha Istennel és az ő akaratával összhangban van. Önmagában semmi sem hordoz értéket, még akkor sem ha az jó dolognak, vagy jó cselekedetnek tűnik. De bármilyen kicsi dolog értékké válik, ha abban Isten gyönyörködik.

    Az emberben van egy vágy, hogy jó és maradandó dolgokat tegyen. Mózes is azért imádkozott a 90es zsoltárban, hogy Isten tegye a keze munkáját állandóvá.

    Tanár vagy. Lehet ma a fiataloknak jót, értékeset adni?

    Úgy gondolom, hogy egy tanár nemcsak a tantárgyát tanítja, hanem azzal, hogy heti két-három órát eltölt az osztályban, azzal kirakatba teszi a jellemét is. Minden döntésünkkel kiváltunk a gyerekekből valamit, vagy egyetértést, vagy ellenállást. A tanár akarva akaratlanul is hatással van a diákokra. Az életszemlélet, az értékrend kisugárzik az emberből, még akkor is, ha nem beszél ezekről konkrétan. És az ember azt adja, amije van. A mi felelősségünk, hogy lehetőleg jó dolgok, értékek legyenek bennünk.

  • Johny Noer 


    Ki az, aki jön Boczrából?
    Johny Noer a Zif pusztájában
     

    Van egy ember, aki otthagyta a városokat és hétköznapokat, és családjával együtt egy 25 éves út állomásaként Izrael földjén a Zif pusztájában telepedett le. Azért, hogy készítse a Messiás útját. Ez a hely a Negev sivatag északi részén helyezkedik el, a Holt tenger déli részétől kb. 40 perc autóút. Itt beszélgettünk Johny Noerrel.

    Hosszú volt az út, amíg ideértünk, egy 25 éves utazás, és nem is sejtettük, hogy ennyire fontos ez a hely. Hét éve vagyunk itt. Azóta minden nap lemegyek a sivatagba. Van egy hely, ahol imádkozom. Egyedül vagyok, csak Isten hall engem, és ilyenkor igazán ki tudom tárni a szívemet előtte. A hét év alatt Isten elkezdett beszélni erről a helyről.

    Izrael földjéről sok történetet hallani: itt volt Jézus, mondják, mások pedig azt, hogy ott is járt. Nos, ez egy olyan hely, ahol nemcsak volt, hanem ahová újra visszajön.

    Nem látszik a köd miatt a hegy, de azt a hegyet hívják Edom hegyének. Hosszú hegylánc, amely leér Eilatig. Fölötte van Moáb, ennél is fönnebb az Emoreusok. 15 mérföldre ülünk most Moábtól, Edomtól és az Emoreusoktól

    Az Ézsaiás 63:1-ben olvasni:
    "Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra."

    Ki az, aki jön Edomból és Boczrából? A Biblia azt mondja, hogy nagy erővel, hatalommal jön, gyönyörűen fel van öltözve, fel van ruházva erővel, Edom felől, és Boczra felől jön. Amikor ideértünk, nem tudtuk, hogy azok a fények a hegyeken, amelyeket éjszaka látok a balkonomról Boczra felől jönnek, hogy az Boczra városa. De itt vagyunk, pontosan Boczra előtt.

    Ki az tehát, aki Boczra felől jön ilyen erővel, ilyen gyönyörű öltözetekben, akinek beszéde igazság, és nála van az erő a megtartásra? Néha jönnek a zsidó rabbik érdeklődni, mert hallottak felőlünk, hogy mi várunk a Messiásra. Olvastam róla Ézsaiás könyvében, mondom, és föl is teszem nekik a kérdést, hogy ki az aki jön Boczra felől, aki az igazságot szólja, és van nála erő a megtartásra. Ha azt mondja, hogy én vagyok az, aki igazságban szólok, akkor ő csakis a Messiás lehet.

    Hogyha tovább olvassuk Ézsaiás könyvét, azt látni, hogy azt kérdezik tőle, hogy miért olyan vörös az öltözete.

    "Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem." (Ézs 63:2-3)

    A rabbik azt mondják, hogy arrafelé nagy háború lesz, és rengeteg vér fog folyni. Azután a háború után jön a Messiás Boczra felől, és biztos, hogy ebbe az irányba jön majd.

    "És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!"

    A 6-os versszakban olvasom, hogy ezt a vélekedést megerősíti a Biblia, egy nagy mészárlás, nagy háború lesz Edomban, Boczrában.

    Gyerekkoromban gyakran hallottam az Armageddoni csatáról, az Izrael északi részén fekvő Megiddó völgyében. Hogyha áthaladsz a térségen, akkor világossá válik, hogy a völgy nem elég nagy egy ekkora kimenetelű csatához. A Jelenések 16:60 az egyetlen hely, ahol az Újszövetség megemlíti Armageddont. Itt nincs szó harcról. Ez egy gyülekezési pont. A próféta azt mondja, hogy a csata Armageddontól 300 mérföldre, Boczrában fog megtörténni. Itt van elegendő hely, a sivatag lenyúlik Arábiáig és Szaudarábiáig.

    Ha ez igaz, akkor ti most 15 mérföldnyire ültök a világegyetem utolsó háborújának helyszínétől.
    A Biblia azt mondja, hogy a nagy háború után a Messiás abból az irányból jön erre.
    Kell legyen egy út, és azt úgy fogják hívni, hogy szent út.

    És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik. (Ézs 35:8)
    Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt. (Ézs 41:3)

    Egy utat kell tehát készíteni a sivatagban. Mindig úgy értelmeztem, hogy ez egy szellemi út kell legyen – nem helytelenül -, de amikor az idők végére érünk, minden, ami szellem, a földön valósággá válik. Meg vagyok arról győződve, hogy az az út itt kell legyen. Az Úrnak az útját kell készíteni. Ez az, amiért itt vagyunk.

    2007-ben egyszercsak 35 pápuai állt itt. Mondták, hogy hallottak az útról. Tizenkét követ hoztak magukkal, mert ők szerettek volna lenni az elsők, ugyanis olvasták a Bibliában, hogy az utolsókból lesznek az elsők, és ők, mint utolsók szerették volna letenni az első követ erre az útra. Ezek a szegény emberek aranyat gyűjtöttek a folyóikból, hogy elhozzák a Templomba. Mondtuk, hogy nincs Templom, de van egy Templom Intézet. Odavittük az ajándékot, és láttam sírni a rabbikat, akik elfogadták az aranyat. Nem az arany miatt sírtak, hanem azért, mert meg van írva Ézsaiás próféta könyvében, hogy amikor a távoli szigetekről jönnek – és Pápua-Új Guinea egy távoli sziget -, akkor a Messiás már az ajtó előtt áll.

    A pápuák táncolni akartak a sivatagban, és kérték, hogy mutassam meg nekik az utat. Felállítottunk egy sátrat, meghívtuk a zsidókat, és néhány művészt Dániából. Közben írtam egy dalt a rabbi szavaiból, hogy „nem az arany láttán sírunk, hanem azért, mert amikor a távoli szigetekről hoznak ajándékot a Szentélybe, akkor a Messiás már kopog az ajtón”, a pápuák pedig csak táncoltak, táncoltak különleges népviseletükben.

    A zsidók még ma is ezt beszélik.

    A polgármester is idelátogatott a hír hallattán. Kiváncsi volt, hogy mi az, ami itt történik. Odaadtam neki a héber bibliát, hogy olvassa el, „ki az aki jön Boczra felől, ilyen erővel, és hatalommal...” A te körzetedbe érkezik majd meg, mondtam. Azóta a kezét felettünk tartja, mert tudja, hogy mi a Messiást várjuk.

  • Chioran Stelian 


    Mindig valami nagyot akartam, mint a Coca Cola, vagy a Levi's, és tényleg megkaptam a legnagyobbat. Sokkal nagyobbat, mint a Coca Cola.
        - beszélgetés Steli Chioreannal
     

      Hogyan látod az életedet, így visszatekintve?

    30 évesen tértem meg. Ezt a harminc évet is két részre bontanám, amit két szóval tudok visszaadni: gyűjtés és tékozlás.

    16-17 éves koromig a szülők részéről történt a vetés: mindent beleadtak, hogy mintagyerekké váljak, igéretes voltam, 9. osztályig éltanuló, rendkívül büszkék voltak a szüleim, a tanárok is dicsértek, magánórákra járattak. Sokat fektettek az életembe, a boldogulásomba, óriási szeretetet kaptam, remek családi légkör vett körül, rengeteg szeretetet gyűjtöttem magamba.

    És itt kezdődik a második rész: mindent amit kaptam, eltékozoltam. 

    Barátokon, szomszédokon keresztül ismertem meg a rockot, olyan együtteseket, mint az Edda, Iron Maiden, Metallica, AC/DC stb, amelyek radikális változást eredményeztek az életemben. Nagyon vonzóvá váltak számomara, hatással voltak rám, persze destruktív hatással, de akkor nyilván ezt nem láttam.

    Azt mondod, a zene az, ami elindított a lejtőn?

    Nemcsak a zene, az egész kultúra, a bulikultúra, a banda... persze ezek az együttesek a balhéról szóltak. Addig egy jólfésült mintagyerek voltam, utána a bulik, a balhék egyből bejöttek az életembe. Elkezdődtek a hazudozások, a szülőknek nem engedelmeskedtem többé.

    Alkoholizálni kezdtem, később jöttek a drogok. Ez ’88-89-ben volt, tehát 20 éve már. Szükségszerű, hogy a drog szétszedi az embert. 10. osztályban harmincöt diákból már csak 32. tanuló voltam, 11.-ben pedig ki is csaptak az iskolából. Akkoriban kevesebb ilyen balhé volt, városszerte nagy ügynek számított.

    Mit csináltál, hogy kicsaptak? Nem történik ilyen gyakran.

    Verekedésbe keveredtem, voltaképpen okot kerestem arra, hogy a banda megmozduljon. Bandába jártunk, és az volt a szokás, hogyha valaki balhéba keveredik, a banda megvédi. Kerestem az alkalmat, hogy értem is kijöjjenek a haverok, legyen már valami ügy, érezzem, hogy a banda mögöttem van. Kiprovokáltam tehát egy helyzetet egy piti ügyből, pedig nem is velem volt a baj. Kedvelt voltam a bandában, s amikor hívtam a haverokat, hatvanan jöttek. Hatvan koszos figura egyszercsak megjelent fényes nappal az iskolában, azok a srácok, akik csak éjszaka mutatkoztak, mert akkoriban büntették ezt az életstílust, és ezeket a figurákat, akik hosszú hajat viseltek, kopott farmert, alkolholizáltak. Ennek a nappali megmutatkozásnak volt tehát súlya. A srácot szerteszét verték, kórházba került. Ez az eset volt akkor a második ilyen horderejű balhé a városban. Újságok írtak róla, rendőrségi ügy lett belőle. Még a szüleim is megkérdezték tőlem, hogy nem tudom, ki áll mögötte? A rendőrség kinyomozta, a srácokat megbüntették, én is pénzbírságot kaptam, és kicsaptak a suliból.

    A szüleidnek ez nagy sokk volt...

    Megdöbbentő volt, mert kettős életet éltem, ebben az időben kezdődött el tulajdonképpen a nagymértékű hazudozás. A szüleimnek szép arcot mutattam, de hazudoztam, két ellenörzővel dolgoztam, mindenféle csalásokat kitaláltam, hogy el tudjak menni diszkóba, abban mesterkedtünk, hogy tudunk több napra elmenni a városból. Az igazat nem mondhattam a szüleimnek, amúgyis szigorúan neveltek minket, azt találtam ki, hogy járok modellezni, repülőgépeket, hajókat készítünk. A modellezés a diszkó épületében zajlott, így jártam el diszkóba. Fals információkat adtunk a szülőknek, a haverok felhívták őket, hogy a fiúk milyen tehetséges, el kell vinni őt versenyre. Így lógtunk meg több napra.

    A bandaélet radikális változást hozott az életembe.

    Nagy nehezen sikerült másik iskolába iratniuk, de onnan is kirúgtak.

    Amikor a szüleim szembesültek a valósággal, sokkot kaptak, valósággal betegek lettek. Végig abban a hitben voltak, hogy nekik más a gyerekük, ők egy mintagyereket nevelnek. Ezt hosszú ideig és jól tudtam játszani, nem lepleződött le. Aláírásokat hamisítottam, a jótanuló, tehetséges gyerek képét mutattam, közben pedig kettős életet éltem: alkohol, ivászat, banda, erről szólt az életem.

    A rendszerváltás után ki lehetett menni külföldre. Egy nagy gát szabadult fel. Amit itthon nem lehetett, ott szabad volt. Ott megengedték a farmert, hosszú hajat, lehetett az utcán inni, szabadott nem dolgozni, lehetett az állomáson aludni. Borzasztó vonzó volt a hippi, csöves életforma, a szabadság ... vonzó volt azt tenni, amit nem szabad. Hiszen ez a rockkultúrának a legnagyobb üzenete: a lázadás, azt meg meri csinálni, amit nem szabad, és meg is teszi. Magyarországon már semmi gát nem volt, annyi korlát sem volt, mint itthon. Hónapokig állomáson aludtunk, semmi másból nem állt az életünk, mint ivászat, szipózás, éppen annyi pénzt szereztünk, ami elegendő a túlélésre, persze nem munkával.

    Akkoriban az erdélyieket kedvelték, cégekhez jelentkeztünk be és örömmel fogadtak minket. Előleget vettünk fel az első napokban, s utána leléptünk. Nagyon sok cégnél ezt megcsináltuk. Dolgozni eszünk ágában sem volt.

    Nem volt jövőképetek.

    Képviseltük az élj a mának ideológiát. Kivettünk egy albérletet, amikor bért kellett fizetni, azelőtt való nap dacból minden pénzt elittunk, mert nem érdekelt a holnap. Mindig kicsaptak az albérletből, úgy hogy ottmaradt minden ruhánk. Mindent otthagytunk, ha volt egy tévénk, azt is, nem érdekelt, mindig egy szatyorral kezdtük újra. Úgy gondoltuk, hogy jó hecc, lehetett nagyokat kacagni a bandában. Nekünk ez örömöt okozott.

    Aztán jött az az idő, amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy minden a pénzről szól. Ha van sok pénzed akkor érvényesülni tudsz, akkor vannak barátaid, jobb csajok.

    Előző tapasztalataim is a csalásból származtak, abba az irányba mentem tehát, hogy csalással keressek pénzt, csak nagyobb intenzitással. Hamar rájöttem arra, hogy csalással több pénzt lehet keresni, kevesebb idő alatt.

    Jockey Ewingnek volt az a mondása, hogy soha ne mondj igazat, amíg jobbat tudsz hazudni. Mindig jobbat tudtam hazudni. A hazugság színesebb volt. Arról szólt a bulikultúra, hogy legyen színe a napoknak, ne legyen szürke. Élvezd az életet. Hazudozással, csalásokkal ezt jobban meg tudtam valósítani.

    Emlékszem, hogy közben Romániában megnyíltak a lehetőségek, a kommunizmusban ugye nem lehetett vállalkozni, de mostmár a bankok is szorgalmazták a hiteleket, és kölcsönadtak a vállalkozóknak. Vállalkozni akartam, mert ötletem volt, és gyorsan megfűztem a szüleimet, hogy vegyünk fel kölcsönt. Elkezdtem a vállalkozást, jól ment, de tovább képviseltem a filozófiámat, hogy élj a mának, és sokkal többet költöttem, mint amennyit kerestem.

    Láttam azt, hogy a pénz körül forog a világ, láttam azt, hogyha van pénzem, van autóm, teljesen másképp viszonyulnak hozzám az emberek, és ez vonzott. Azt hittem, hogy akkor vagyok valaki, ha sok pénzem van, és kellett is a sok pénz, sőt, többet mutattam, mint amennyi volt.

    Az előző életem is csalás és hazugság volt, nem is láttam más alternatívát, azt gondoltam, hogy ez a jó, mert amit magam körül láttam, az szürke volt. Nem láttam jobbnak, ha valaki korrektül él. Nem láttam okosabbnak azokat az embereket, akik nem úgy élnek, ahogy én, végig azt gondoltam, hogy így van jól, ahogy teszem.

    Nagyon sok adósságot halmoztam fel. Ez egy ismert ördögi kör: csak úgy tudtam tovább érvényesülni, ha újabb és újabb kölcsönöket veszek fel. Könnyen megfűztem az embereket, hogy kölcsönadjanak. Tapasztalatom és képességem volt arra, hogy hazudjak. Erre nem vagyok büszke, de nagyon jól tudtam hazudni, és visszaéltem az emberek naivitásával és bizalmával. Ilyen módon iszonyú sok pénzt tudtam felvenni. Olyan kamatot ígértem, amelynek az emberek nem tudtak ellenállni. Oda fajult a dolog, hogy ők kértek kölcsön, hogy nekem oda tudják adni. Nem kis összegekről volt szó: 10-15 évvel ezelőtt, 10, 20, 30, 50 ezer eurók. Sok pénz, nagy kamatok. Annyira be tudtam csapni az embereket, hozzám jöttek, hogy nincs-e ötletem, hogyan fektessék be a pénzüket, mert látják rajtam, hogy én mennyire ügyesen teszem. Dehogynem van, mondtam, add nekem, majd én befektetem. És ez már nagyon nagyban ment. Magánszemélyektől szereztem pénzt, de a banki szférába is bevágódtam, hamis iratokkal, korrupciót felhasználva, ugyanis a könyvelőt is bevontuk, óriási pénzeket vettem fel.

    Aznap elköltöttem, mert nagyon könnyű volt pénzhez jutni, egyszerű volt tisztességtelenül pénzt keresni, és nem érdekelt a jövő.

    Most értem meg, így visszanézve, hogy mennyire destruktív ez a lázadó, csaló gondolkodásmód. Eszembe sem jutott, hogy félretegyek, csak elkölteni, elkölteni, erről szólt az életem. Nem érdekelt a jövő. Nem akartam sokáig élni, de amennyit élek, az legyen színes és roppant gazdag élményekben.

    A következmények nem érdekeltek.

    De egy idő után már nem lehetett leplezni a csalásokat. Az emberek is rájöttek, hogy nem tudom visszaadni a kölcsönöket, a rendőrség is körözni kezdett, nem volt tehát visszaút, ki kellett szöknöm Magyarországra. Az volt borzasztó súlyos, és óriási tragédia, hogy az embereket nem láttam már embereknek, eszköznek láttam őket, akik arra jók, hogy kiszolgálják a vágyaimat. A legjobb barátaimat is átráztam. Ezt már nehéz volt elviselni.

    Nehéz terhek voltak, olyan súlyok, hogy erős lelkiismeret furdalásom.....hát lett volna, ha nem ölöm meg magamban itallal, bulizásokkal, kábítószerrel. Olyan időszak következett, ami nagyon lejtős, destruktív, és kezdett kirajzolódni, hogy az életem kicsúszik a kezemből... mert már nehéz volt elhordozni, hogy a barátaimat, akiket szerettem azokat átvertem és ezért elfordultak tőlem. A szüleim betegek lettek fizikailag is, annyira csalódtak, hogy a fiúk, akire büszkék voltak, aki ígéretes volt, így kisiklott. Betegnyugdíjasokká váltak, el kellett adni a szülői házat, persze az csak pár napi kamatot fedezett. Ők ezt is megtették értem, de nem segített, és ráadásul országos körözést adtak ki ellenem. Vissza nem jöhettem, ott még próbáltam volna talpraállni, de mélypontra jutottam, nagyon sokat ittam, elhagyott a barátnőm, egyedül voltam, ki akartam szökni külföldre, de nem sikerült, és belementem keményebb drogokba.

    Hát az egy óriási csapda. Úgy néz ki, mintha ebbe bele lehetne menekülni, mintha mindent megoldana, aznap sikerül is mindent elfelejteni, az ember boldognak érzi magát, tele lesz önbizalommal, hogy itt minden renben van, de másnap ott vár minden, minden gond ott van újra meg újra. Magyarországon sem dolgoztam, de már annyira meg voltam törve, hogy csalni nem voltam képes, már nem tudtam nagy horderejű csalásokat véghezvinni, csak pitiáner stílusban műveltem, annyira, hogy ne haljak éhen.

    Akárhányszor ezt elmondom valakinek nem hiszi el, hogy szó szerint hajléktalan voltam, egy sor ruhám volt, azt ha koszos volt kimostam, és felvettem úgy vizesen. Nem volt hol aludnom, az albérletből mindig kicsaptak, már nem tudtam úgy pénzt keresni, mint azelőtt, dolgozni pedig nem voltam hajlandó. A rock- és bulikultúrához hozzátartozik ugye, azt hirdeti, hogy ne dolgozz! Büszke voltam erre, és makacs. Bármi legyen, akkor sem megyek el dolgozni. Nem adtam meg magam. Csalni sem tudtam, elmentek a képességeim, fáradt voltam már, és a lelkiismeretem sem engedte.

    Az utolsó 3 évem abból állt, hogy puliszkát, főtt tésztát ettem, víz, kenyér, alvás liftesházakban, éjszakai buszjáratokon, ha sürgős volt, akkor hajléktalan szállókon, hogy megfürödjek. Persze kívülről ezt nem mutattam. Ha valahogyan pénzt szereztem, akkor felhívtam a húgomékat, megkerestem a szüleimet, és megmutattam magam, hogy jól vagyok, minden rendben van. De emlékszem, hogy a húgomék, ők ismerték az Urat, és átláttak rajtam.

    Állati szinten éltem, csak kábítószer, ital.

    Párhuzamosan pedig a húgom és a sógorom hirdették nekem Jézus Krisztust. De óriási előítéleteim voltak a hívő élettel kapcsolatosan. Azt mondtam, hogy csak nyugdíjasoknak való, annak, aki nem tud egyedül élni, Istenre annak van szüksége, aki nem tud érvényesülni, a puha, lágy embereknek, de a gengszterélet, a rock az nem puha.

    A sógorod is onnan jött ki, ahol te voltál, kemény, rocker gyerek volt, és most meg azzal szembesülsz, hogy ez a kemény srác hívővé vált, megtért, és megváltozott.

    Ez volt a tüske végig. Amit nem tudtam elfelejteni. Én ismertem őt, egy bandába jártunk, együtt balhéztunk. Nem szerettem a hívőket, de ezt nem tudtam hova tenni.

    Én azonban nem akartam megadni magam, erős volt bennem a büszkeség, ami, azt hiszem, minden emberben megvan. Ha én feladom most, akkor mindent fel kell adjak, amiben eddig hittem, meg kell adjam magam, el kell ismerjem, hogy én mindent rosszul csináltam, semmi nem volt jó. Azt kellett volna elismernem, hogy én nem tudok élni. Bennem erős optimizmus dacolt, bíztam magamban, mert óriási sikereket értem el, mindent meg tudtam csinálni, amit akartam, amikor leestem, felálltam. Azt hogy remekül érvényesülök, a magam erejének tulajdonítottam. Azt gondoltam, hogy én olyan erős vagyok, hogy sohasem tudok összetörni, mindig fel fogok állni. De fáradtam, és beismerni nem akartam. Csak már kezdtek kézzelfoghatóvá válni a bizonyítékok, hogy mennyire mélyen vagyok.

    Hogy hogy lehet az, hogy én erős vagyok, tudok érvényesülni, mégis moslékot eszem? Mindig felállok, mégis évek óta nincs hol laknom, és lejtőn megy az életem. Nem fért össze a kettő...

    A húgom és a sógorom hírdették az evangéliumot, de az nem érdekelt engem, nem szerettem a hívőket, nem szerettem az evangéliumot hallani. A húgom mégis, mivel nagyon erős volt közöttünk a testvéri szeretet, amikor lehetősége volt rá, küldött csomagot. Csokit, valami apróságot, nem emlékszem pontosan, hogy mit, de arra tisztán, hogy a kis csomagjaiban benne volt a szeretete. Cetliket, kis levélkéket írt, hogy szeret, gondol rám... arra emlékszem, hogy olyan meghatóak voltak a levelek, hogy nem tudtam ezeket elolvasni. Meg kellett várjam, hogy olyan állapotban legyek, hogy képes legyek erre: be vagyok lőve, vagy iszom, vagy jó kedvem van, mert ha nagyon magam alatt vagyok, akkor elsírom magam.

    Emlékszem egy ilyen levélre, abban az időben egy dílernél laktam, én is segítettem neki eladni a drogot. Leiírhatatlan körülmények között laktam, koszos, áramnélküli lakásban. Kaptam a húgomtól egy ilyen csomagot, de nagyon magam alatt voltam, s azt mondtam, ezt most nem tudom elolvasni, és elteszem. De mégsem hagyott valami, lesz ami lesz, elolvasom. Egy vers volt a Bibliából, négy szó, egy mondat: igazság által leszel erős. Amikor elolvastam, szó szerint behatolt a szívembe. Akkor olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam felmenni a lépcsőn pihenés nélkül, nem tudtam borotválkozni pihenés nélkül, fizikálisan is le voltam gyengülve, erőtlen voltam. De ekkor úgy éreztem hogy az Igazság egy személy. Tudtam, hogy nekem erre a személyre szükségem van. Akkor abban a pillanatban tudtam, hogy erre a személyre van szükségem, hogy föl tudjak állni, hogy rendbe jöjjön az életem. Olyan horderejű volt a mondat, hogy abban a pillanatban, ott eldöntöttem, hogy megtérek. Nem volt kérdés, hogy az egész életem úgy ahogy van nem jó, az egészet oda kell adnom. Felkapcsolódott a villany, ha én kibélkülök az Igazsággal, akkor meg fog változni az életem.

    Tudtam a Hit gyülekezetéről, tudtam, hogy hol van, megkerestem az alkalmat, és elmentem a gyülekezetbe. Megtértem.

    Attól a pillanattól kezdve, pont az ellenkezője történt az életemben, ugyanolyan intenzitással elkezdett megváltozni az életem, felfele ívelni. Ugyanolyan radikálisan, mint ahogyan a lejtőn zuhantam, ugyanolyan iramban elkezdett megváltozni a jó felé.

    Azóta nem kábítószereztem, nem ittam, nem cigiztem.

    Mindent el tudtam hagyni, csak az nem fért a fejembe, hogy fogok tudni pénzt keresni, ha nem hazudok. Hogy lehet hazugság, csalás nélkül megélni ebben a világban? Hogyan lehetséges, hogy ne hazudj, ha megállít a rendőr? Ráadásul én semmi máshoz nem értettem. De azt mondtam, hogy ezt is elengedem. Eltörpült ez a probléma, és rábíztam magam az Úrra.

    Annyira örültem, hogy lement rólam a teher, hiszen akkora súly nehezedett rám. Éreztem, hogy Isten megbocsátott mindent, és ez a legtöbb.

    Hihetetlen változás történt, rögtön elkezdtem munkát keresni. Természetfölötti volt, mert amennyire nem szerettem dolgozni, most olyan élvezetet okozott az hogy dolgozhatok, mint amennyire azelőtt szerettem bulizni.

    Ott laktam a dílernél, de én folyamatosan csak a Bibliát olvastam. Azt hitték, hogy csak egy fellángolás, de egyszersem kóstoltam meg a kábítószert, pedig minden nap ott volt a közelemben. Nem vonzott már, teljesen szabad lettem a kábítószertől, az italtól.

    Razziáztak egyszer a lakásban. Én is ott voltam, illegálisak voltak az irataim, úgyhogy bilincsben vittek el, zárkába kerültem, hazaküldtek Romániába. Tudtam, hogy otthon a börtön vár. De annyira erős volt bennem a boldogság, arra gondoltam, hogy legalább lesz időm olvasni a Bibliát.

    Otthon elkezdődtek a tárgyalások. A könyvelő négy évet ült, én tehát többre számítottam. Ügyvédet nem fizettem, nem védtem magamat, a bírónő pedig rokonságban volt valakivel, akit átráztam. Annyit mondtam a bíróságon, hogy nagyon megbántam, amit tettem, hogy száz százalékig biztos vagyok benne, hogy soha többé nem követem el, és vállalok minden következményt.

    A mai napig sem értem, hogyan, börtönfelfüggesztést kaptam, és vissza kellett fizetni egy elég nagy összeget. De valamilyen megfogalmazási hiba volt a végzésben. Emlékszem, beszélték egymás között az ügyvédek, hogy nézd már milyen szerencséje van ennek a srácnak, kihagytak a végzésből egy feltételt. Egyszerűen megúsztam. Ez csoda volt, egyetlenegy napot sem kellett üljek.

    Itthon ragadtam, gyülekezetbe jártam, munkát kaptam a gyülekezetben, sokat dolgoztam, Bibliát olvastam, baráti köröm volt. Megkerestem az embereket akiket átvertem, és bocsánatot kértem. Van egy olyan ige a Bibliában, hogy Isten még az ellenségeidet is jóakaróvá teszi: megbocsátottak, sőt egyesek még üzleti lehetőségeket ajánlottak. Emelt fővel tudtam járni a városban, óriási csoda.

    Megismertem Mónikát, a feleségemet, egy év múlva elvettem, lett két gyermekem.

    Aztán imádkoztam, hogy adjon nekem az Úr egy vállakozást, hogy többet tudjam olvasni a Bibliát, mert ha 16 órát dolgozom, kevés időm van erre. Ez egy másik csoda. Olyan ötletet adott nekem, amit alig akart elhinni a baráti köröm, a családom, mert olyan dologgal kezdtem el foglalkozni, ami rendkívül távol áll tőlem.

    Ez egy ajándék volt, az ötlet, de nemcsak az ötlet, hanem egy jóadag hitet is kaptunk a feleségemmel. Erre az ötletre helyeztük az életünk súlypontját, otthagytuk az állásainkat, és bizsukészítéssel kezdtünk foglalkozni. Albérletben laktunk, semmi pénzünk nem volt, de erős volt bennünk a bizonyság, hogy az Úrtól van.

    Úgy kell elképzelni, hogy ezek az ékszerek süthető gyurmából készülnek, tehát mi gyurmázunk és ebből akarunk megélni. Utánaérdeklődtem, senki nem csinálja ezt főállásban, csak hobbiszinten. Mi pedig erre építettünk.

    Mostmár 5-6 éve működik az üzlet, egyre sikresebben. Minden kézművesnek egyre rosszabbul megy, nekem meg egyre jobban, de én tudom a legjobban, hogy nem belőlem van, ez egy ajándék. S hogy mennyire távol áll tőlem ez a szakma! A mai napig csodálkoznak.

    Sok éven át úgy néztek rám a régi ismerősök, hogy valami nagy horderejű csalásra készülök, valami nagy ügyre, mint egy nagy rablás, s most a hívőket vágom át. Évekig azt várták, hogy lecsapjak. Nem fért a fejükbe ez a változás. Én meg csak Jézusról tudtam beszélni nekik. Látom az arcukon, hogy nem fér be a fejükbe, akkora a változás. Ez csak Istennek lehetséges.

    Egy másik csoda a házasságom. A hűség nem fért bele az előző életembe. Ciki volt sokáig járni egy lánnyal, ciki volt hazakísérni, ciki volt tisztelni egy lányt, ezt hirdette az a kultúra, amiben benne voltam. Ciki volt hosszú ideig együtt lenni valakivel.

    Már nyolcadik éve, hogy házas vagyok, és ahogy telik az idő egyre szerelmesebb vagyok, egyre jobban szeretem a feleségemet, és ezt nem tudom megunni.

    És... tisztességesen keresem a pénzt, ez nagy csoda...

    Mit szeretnél elérni még itt a földön?

    Abban a pillanatban amikor megtértem, eszembe jutottak a barátaim. Mi lesz velük?

    Kevés pénzem volt, de azon vettem három könyvet, az Áldás és átok című könyvet, és hazaküldtem a barátaimnak. Ők keresték a drogot benne, hol rejtettem el a lapok között....

    Szeretném nagyon, szívem legmélyéből azt, hogy minél hatékonyabban legyek Istennek a segítségére abban, hogy embereket mentsen meg.

    Világos előttem, hogy milyen irányba mennek, de az a célom, hogy sikerüljön megmutatni nekik a helyes utat.

    Nagyravágyó voltam, mindig valami nagyot akartam, valami monumentálisat elérni, mint a Coca Cola, vagy a Levi's, és nemrég jutott eszembe, hogy tényleg megkaptam a legnagyobbat. Sokkal nagyobbat, mint egy Coca Cola üzlet, mert az Úrral való kapcsolat, az Istennel való kibékülés sokkal nagyobb, mint egy Coca Cola üzlet, vagy a Levi's.

  • Gábor Attila és Anna 


    Azt látni, hogy Gábor Attila és Anna gyermekeikkel együtt nagyon ragaszkodnak Istenhez, és a Biblia a mérce életükben, minden nap.
    Miért teszik mindezt? Erről mesélnek.

    Attila: 9 éve találkoztunk a feleségemmel. Egyszer, egy beszélgetés során felhozta Jézust. Megdöbbentő téma volt, nem mindennap beszélnek ugye erről az emberek. Rájöttem, hogy erről nem is tudok beszélgetni, nem tudtam Jézus személyének a lényegét megragadni, csupán néhány vallásos eseményhez, kontextushoz tudtam kapcsolni. Másrészt azért volt döbbenetes, mert Anna annyira természetesen tudott róla beszélni, ahogyan még senkitől nem hallottam, és kezdett megragadhatóvá válni.

    Azelőtt nagyon gyakorlatias, materialista ember voltam, szerettem kézzel megfoghatóan felépíteni az életem. A célom mindössze az volt, hogy iskola után felsőfokú végzettség, majd egy jó helyen elhelyezkedni, az akkor működő rezsim korlátaihoz képest, egy tűrhető karriert befutni, és ennyi. Kifelé nem láttunk, a külvilágról nem volt tapasztalatunk, meglehetősen be is szűkült a gondolkodásmódunk és világnézetünk. Lényegében börtönben éltünk. De akkor nem tűnt fel, normálisnak tűnt így beszűkülten élni. Belül éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem volt megfogható ez az érzés, nem volt magyarázat, megoldás rá. Megfogalmazni sem tudtam ezt a hiányt. Ezt az űrt persze igyekeztünk mindenféle pótcselekvésekkel kompenzálni. Rendszeresen jártunk társaságba, a bulik, alkohol, dohányzás életvitelünkké vált. Mindig valami újat kerestünk, de persze igazi megoldást ezek nem adtak. A valóságos örömöt nem sikerült megtapasztalni.

    Aztán jött Anna.

    Anna: Évek óta keresztény voltam, mielőtt Attilát megismertem. Rövid időn belül megszerettem.Vonzott az, hogy becsületes, őszinte, és nagyon sok dologban egy hullámhosszon mozogtunk, de az hiányzott, hogy Istennel kapcsolatosan nem voltunk egy véleményen. Szerettem az Urat és a keresztény életet már akkor is, és tudtam, hogy nekem ez kell életem végéig. Ez tehát hiányzott a kapcsolatból, nem tette teljessé. Aztán Attila is megismerte az Urat, és innentől kezdve egy irányba haladtunk teljes mértékig.

    Attila: Kaptam egy Bibliát, és igehirdetésen is olyan dolgokat hallottam, amelyek nem fértek össze eddigi elképzelésemmel, más gondolataim voltak a kereszténységről. Számomra teljesen normális volt a kicsapongó életmód, de amikor elmentem istentiszteletre, éreztem, hogy ütközik az Isten világával.

    Aztán hallottam, hogy amikor megtérsz, befogadod Jézust a szívedbe, akkor Ő hatalmat ad neked, és sokkal könnyebb a problémáktól megszabadulni, azoktól a dolgoktól, amelyek terhek az életedben. Bár vívódás volt bennem, mert az eszem kötődött a jól megszokott, természetes világomhoz, de a szívembe kialakult vágy és szomjúság ezt legyőzte, és megtértem. Olyan élményben volt részem, amit azelőtt nem éreztem, olyan erőt tapasztaltam, ami megmosott, megtisztított, szavakba nem is tudtam önteni akkor, talán most pár év után tudnám megfogalmazni, hogy mi történt akkor.

    Előtte volt egy házasságom, rövid távú, talán két év. Emlékszem, hogy huszonegynéhány éves koromban kicsapongó életet éltem, aztán eldöntöttem, hogy megházasodom. Rendszeresek voltak a bulik, alkohol, kicsapongás, de volt egy pont, amikor éreztem, hogy változtatni kellene, csak nem láttam a lehetőséget, hogy mi az, ami meg tudna változtatni engem. Azt láttam, hogy mindenki megházasodik, és úgy gondoltam, hogy talán ez a kulcsa annak, hogy valami új jöjjön, így talán az életem más pályára lép. Semmi változás nem jött be, sőt, még több kérdés, még több megoldatlan probléma következett.

    Keresztényként viszont megélni egy házasságot, Istentől megáldott dolog. Gyakran azt látni, hogy a házasságok nem a bizalomra, hűségre, szeretetre épülnek. Miután megismertem az Urat, megismertem egy teljesen más hűséget, bizalmat, szeretetet, mint ami addig csupán gondolati szinten létezett bennem, és ezek egy Személyre épülnek. Jézus szeretete olyan erőteljesen megérintett, hogy a szívemben nagy-nagy szomjúság jött létre, hogy ezt a személyt még jobban meg akarom ismerni. Kutatni kezdtem, olvastam a Bibliát, és kezdtem megismerni, és egyre világosabbá vált az élete, célja, keresztálodzata, és hogy Ő a kezdet és a vég. A kötelek, amelyek a régi életemhez kötöttek, folyamatosan szakadtak meg, s volt egyszer Vele egy keményebb találkozásom, amikor szólt hozzám, hogy kövessem Őt. Azóta teljesen megváltozott az életem.

    A gyülekezetben, és a karitatív megmozdulásokban is megállás nélkül tevékenykedtek. Ráadásul három gyermek mellett.

    Anna: Az, hogy Istent szolgáljuk, életformánkká vált, Attila sem, és én sem tudnánk elképzelni enélkül az életünket, ha lekötnének, akkor is tennünk kellene valamit az Úrért. Ég bennünk, hogy mindenképpen részt vegyünk az Úr munkájában.

    Attila: Igen, jó Istent szolgálni, örömöt okoz, és ez kölcsönös úgy érzem, Ő is örömét leli bennem.

    Tudnátok erre receptet, hogy mitől lesz jó egy házasság? Mitől működik a család, a gyereknevelés?

    Attila: Az aktuális megoldásokat a Bibliában meg lehet mindig találni.

    Anna: Egyet értek Attilával, minden területen a Bibliához igazítjuk az életünket, ennek mentén csak áldás jött be az életünkbe, nem tudnék negatív tapasztalatot mondani ezzel kapcsolatosan. Ebből kiindulva, a házasságunk is erre épül, megpróbáljuk bibliai szempontok szerint működtetni. Azt látom, hogy csak úgy magától nem működne egy házasság. Számtalan tapasztalat van a környezetemben arra vonatkozóan, hogy nem elég egy házasságban az, hogy szeretik egymást, ez nem tartja meg őket.

    Sok esetben látom, hogy szeretik egymást, de nem elég, ettől függetlenül vannak veszekedések, amelyek rombolják a kapcsolatukat. Sőt, találkozom némelyekkel, akik felbontják a házasságot, annak ellenére, hogy teljes szerelemmel indul, úgy, hogy a csillagos eget is lehoznák a másikért. Óvom ettől a házasságomat, és egész életemben óvnám, és erre az a megoldás, hogy Istenben hiszünk, és Isten Igéje alapján rendezzük be az életünket. Ez konkrétan úgy működik, hogy folyamatosan tanulmányozzuk Isten Igéjét, nem tartom elegendőnek, hogy eljárunk istentiszteletre, és meghallgatjuk a prédikációt, ezt nagyon sok ember megteszi, hanem otthon személyesen olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát. Azt tapasztalom, hogy minden területre ad megoldást, mert problémák vannak egy keresztény házasságban is, attól, hogy olvassuk az Igét, és keresztények vagyunk, még teljesen hétköznapi emberek vagyunk, nem járunk két centivel a föld fölött, velünk is történnek rossz dolgok, mi is bekerülünk olyan helyzetekbe, amelyek megoldásra szorulnak, de ezekből az Úr mindig kisegített bennünket. Nem volt olyan helyzet, amiből ne húzott volna ki minket Isten. Ezért nagyon hálás vagyok, és azt gondolom, hogy egész életünkben foggal-körömmel ragaszkodni fogunk az Úrhoz és az Igéhez, azt szeretnénk tenni, amit az Úr szeretne tőlünk. Ennek a feltétele, hogy tanulmányozzuk az Igét, beengedjük a szívünkbe, és életformánkká tegyük Isten beszédét.

    Gyereknevelésben is ugyanígy. Hétköznapi gyerekeink vannak, ők sem szentek, vagy jobbak mint a többi gyerek az óvodában, de abba az irányba próbáljuk terelni őket, hogy ők is az Úrra figyeljenek, az Igét tartsák mércének, és minél inkább szeretnénk beültetni Isten szeretetét a szívükbe, már most kiskorukban. És ezt azért tesszük, mert megoldásnak minden élethelyzetre ezt látjuk az életünkben, mi ezt tapasztaltuk.

    Attila: Egyre fontosabb számomra adni, a boldogság ebből fog fakadni, és ez kimeríthetetlen. Úgy érzem, hogy egyre többet akarok kapni az Úrtól, és Ő megadja amit kérünk. Amit mindig kérek tőle, hogy tanítson meg jó apának, jó szülőnek lenni. Hogy olyan értékeket gyűjtsenek a gyerekek, amelyek hasznosak az életükben. Legfontosabb pedig, hogy megismerjék az Urat, és élő kapcsulatuk legyen Vele. Amikor a világban a gonoszság megsokasodik, akkor az emberek egyre jobban eltávolodnak egymástól, én meg azt tapasztalom, hogy a családomban egyre közelebb vagyunk egymáshoz, és a gyülekezetben is. Akkor amikor az emberek távolodnak, családban is, rokoni szférában is, munkahelyeken is, ott, ahol Isten Igéje működik, és az emberek az Úrral vannak kapcsolatban, egyre szorosabbak a kapcsolatok, és egyre több területen aratnak sikereket, és ez nem az embereknek köszönhető, hanem Annak a személynek, aki összetartja őket.

     

 

Megtérés


Ádám bűnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bűnös életmód. A bűn gyökere a hitetlenség, az Isten Igéjétől és törvényétől való elfordulás. Isten jósága mellett a Biblia nyilvánvalóvá teszi az emberi gonoszság és romlottság hatalmát is, ami alól az ember képtelen saját erejéből kiszabadulni. Ez a kilátástalan helyzet Isten természetfölötti beavatkozását tette szükségessé. 

A Szent Szellem által megelevenített Ige teszi képessé a bűnös embert arra, hogy romlott életmódjával szakítson, és az Úr akarata szerint éljen. Ez az átfordulás jelenti a megtérést.

A megtérés mozzanatai:

- a bűnbánat, amely belső akarati döntésre épül, és Isten szerinti megszomorodás a bűn miatt,

- a megalázkodás Isten előtt, amelyben a megtérő elismeri bűnösségét,

- Jézus Krisztus engesztelő áldoztának személyes elfogadása és az ő nevének segítségül hívása,

- a bűnök őszinte, töredelmes szívű megvallása,

- elszakadás a bűnös cselekedetektől és életmódtól, ezek elhagyása, és odaszánás Jézus Krisztus követésére.

A megtérés gyümölcse a megigazulás, ami azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, a bűn és a bűntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert.

Megtérő ima:

Mennyei Atyám! Az Úr Jézus Krisztus nevében megyek eléd. Elismerem, hogy mindenható, örökkévaló Isten vagy, az egész világmindenségnek a teremtője. Én is a Te teremtményed vagyok. Elismerem, hogy bűnös ember vagyok, és sokat vétkeztem ellened. De én ma elhatározom, hogy megtérek és elfogadom a Názáreti áldozatát, és elismerem, hogy erre az áldozatra nekem is szükségem van. Ezért a szívemet, életemet megnyitom. Kérlek Uram, jöjj a szívembe. Bocsásd meg a bűneimet, szabadíts meg engem a bűntől és annak minden következményétől! Hiszek Benned Jézus. Hiszem, hogy Te vagy az élő Istennek a Fia, ki meghaltál az én bűneimért és feltámadtál a halálból, hogy megigazítsál engem. Elfogadlak Uramnak, Megváltómnak, Szabadítómnak és átadom az életemet, szívemet Neked. Szabadíts meg Uram! Tiszta szívet teremts bennem! Te azt ígérted, hogy a zörgetőnek ajtó nyittatik. Én Isten jelenlétébe akarok kerülni, és Te vagy az Út. Kérlek, vezess engem a Mindenható jelenlétébe! Dicsérlek és áldalak. Szeretlek Uram szívemből, lelkemből, erőmből, a Názáreti Jézus nevében. Dicsőség Istennek, most és mindörökké! Ámen!

Kapcsolódó írások

Ruff Tibor: Úton hazafelé (Új Exodus) Németh Sándor: Hogyan kerülhetünk közelebb Istenhez (nemethsandor.hu) Finta Szilvia: A felkészülés napjai (Új Exodus) Szula László, Tihanyi Péter: Nekem az élet Krisztus… (Új Exodus) Petrőcz Katalin, Szlazsánszky Ferenc: Szabadulás a földi pokolból (Új Exodus)

Kapcsolódó Vidám Vasárnap adások és kérdések

2015. 05. 03. Vidám Vasárnap – Hogyan lehet Istennel megbékülni? 2015.03.29. Vidám Vasárnap – Állj az Úr mellé! 2013.03.31. Vidám Vasárnap – A megváltás következményei 2012.04.01. Vidám Vasárnap – Az újjászületés 2010. 01. 31. Vidám Vasárnap – A visszatérés 2009. 06. 07. Vidám Vasárnap – Térj meg az élő Istenhez Kérem, fejtse ki néhány szóban, hogy mi az a megtérés és miért fontos! Mit tegyek, hogy százszázalékosan tudjam azt, hogy ha ma meghalnék, akkor a lelkem a mennybe kerülne? Jézus a kibírhatatlan, nagyszájú, mogorva – és ezért mindig magányos és keserű – nőket is szereti? Van valami reményünk? Nem tudom magamnak megbocsátani, hogy abortáltam a gyermekemet, fél éve történt, de nemhogy könnyebb lenne, egyre rosszabb. Végl